MENU
Normal Anatomy of the Knee Joint
The knee is made up of four bones. The femur or thighbone is the bone connecting the hip to the knee. The tibia or shinbone connects the knee to the ankle. The patella (kneecap) is the small bone in front of the knee and rides on the knee joint as the knee bends. The fibula is a shorter and thinner bone running parallel to the tibia on its outside. The joint acts like a hinge but with some rotation.
The knee is a synovial joint, which means it is lined by synovium. The synovium produces fluid lubricating and nourishing the inside of the joint. Articular cartilage is the smooth surfaces at the end of the femur and tibia. It is the damage to this surface which causes arthritis.
Femur
The femur (thighbone) is the largest and the strongest bone in the body. It is the weight bearing bone of the thigh. It provides attachment to most of the muscles of the knee.
Condyle
The two femoral condyles make up for the rounded end of the femur. Its smooth articular surface allows the femur to move easily over the tibial (shinbone) meniscus.
Tibia
The tibia (shinbone), the second largest bone in the body, is the weight bearing bone of the leg. The menisci incompletely cover the superior surface of the tibia where it articulates with the femur. The menisci act as shock absorbers, protecting the articular surface of the tibia as well as assisting in rotation of the knee.
Fibula
The fibula, although not a weight bearing bone, provides attachment sites for the Lateral collateral ligaments (LCL) and the biceps femoris tendon.
The articulation of the tibia and fibula also allows a slight degree of movement, providing an element of flexibility in response to the actions of muscles attaching to the fibula.
Patella
The patella (kneecap), attached to the quadriceps tendon above and the patellar ligament below, rests against the anterior articular surface of the lower end of the femur and protects the knee joint. The patella acts as a fulcrum for the quadriceps by holding the quadriceps tendon off the lower end of the femur.
Menisci
The medial and the lateral meniscus are thin C-shaped layers of fibrocartilage, incompletely covering the surface of the tibia where it articulates with the femur. The majority of the meniscus has no blood supply and for that reason, when damaged, the meniscus is unable to undergo the normal healing process that occurs in the rest of the body. The menisci act as shock absorbers, protecting the articular surface of the tibia as well as assisting in rotation of the knee. As secondary stabilizers, the intact menisci interact with the stabilizing function of the ligaments and are most effective when the surrounding ligaments are intact.
Anterior Cruciate Ligament (ACL)
The anterior cruciate ligament (ACL) is the major stabilizing ligament of the knee. The ACL is located in the centre of the knee joint and runs from the femur (thigh bone) to the tibia (shin bone), through the centre of the knee. The ACL prevents the femur from sliding backwards on the tibia (or the tibia sliding forwards on the femur). Together with the posterior cruciate ligament (PCL), ACL stabilizes the knee in a rotational fashion. Thus, if one of these ligaments is significantly damaged, the knee will be unstable when planting the foot of the injured extremity and pivoting, causing the knee to buckle and give way.
Posterior Cruciate Ligament (PCL)
Much less research has been done on the posterior cruciate ligament (PCL) because it is injured far less often than the ACL.
The PCL prevents the femur from moving too far forward over the tibia. The PCL is the knee’s basic stabilizer and is almost twice as strong as the ACL. It provides a central axis about which the knee rotates.
Collateral Ligaments
Collateral Ligaments prevent hyperextension, adduction, and abduction
- Superficial MCL (Medial Collateral Ligament) connects the medial epicondyle of the femur to the medial condyle of the tibia and resists valgus force
- Deep MCL (Medial Collateral Ligament) connects the medial epicondyle of the femur with the medial meniscus
- LCL (Lateral Collateral Ligament) entirely separate from the articular capsule, connects the lateral epicondyle of the femur to the head of the fibula and resists varus force
A TÉRD ÍZÜLET NORMÁL ANATÓMIÁJA
A térd négy csontból tevődik össze: Combcsont (femur), mely a medencét köti össze a térdel. A lábszárcsont (tibia), mely a térdet köti össze a bokával. A szárkapocs csont (fibula), mely a lábszárcsont mentén fekszik és a boka villa létrehozásában van fontosabb szerepe. Térdkalács (patella), mely a térd elején-közepén helyezkedik el, és a térd hajlításakor a térdkalács árokban mozdul el a szaggitális síkban (lovagol).
Az ízület csuklópánt ízületként működik, de némi forgó mozgás is közrejátszik benne.
A térd ízületet ízületi belhártya (szinóviális hártya) béleli. Ez szinóviális folyadékot termel, mely az ízület kenéséért és a porc táplálásáért felelős.
Ízületi porc (hyalin porc) borítja a csontok ízesülő végeit.
Combcsont (femur):
A combcsont (combcsont) a legnagyobb és a legerősebb csont a szervezetben hozzá tapad a térd legtöbb izma.
Condylus
A két femorális condylus alkotja az ízesülő csontvégeket a combcsont térd felőli végén. Ezeket porc borítja, mely a sima ízületi felszínt képez a csontokon így segíti a combcsont-sípcsont felső részének egymáson való könnyed elmozdulását.
Tibia (sípcsont)
A sípcsont a második legnagyobb csont a testben és szintén teherviselő. A meniszkuszok (gyűrűporc) helyezkednek el a sípcsont ízesülő részein, de csak a széli peremeket fedik kitöltve a condylusok gömb és a tibia lapos felületei közötti rést. A meniszkuszok lengéscsillapítóként viselkednek, segítik a térd forgó mozgását, védik az ízületi felületet és segítik a szinóviális folyadék keringését.
Szárkapocscsont (fibula)
A szárkapocscsont, bár nem teherviselő csont fontos szerepe van a térd oldal szalagok (MCL, LCL) és a bicepsz femoris ín tapadásában.
Térdkalács (patella)
A térdkalács a combfeszítő izom (quadriceps) ínába beágyazva helyezkedik el és a térdkalács ínszalaggal tapad alul a sípcsonthoz.
Meniszkuszok (gyűrűporc)
Minden térd ízületben két meniszkusz helyezkedik el. A belső (mediális) és a külső (laterális). A mediális meniszkusz vékony C-alakú réteg rugalmas porc (fibrotikus porc), amely a sípcsont felszínén, annak peremén fekszik. A meniszkuszoknak nincs saját vérellátása, ezért ha sérülnek a meniszkuszok nem tudnak természetese úton gyógyulni, regenerálódni. A meniszkuszok lengéscsillapítóként is viselkednek és segítik a térd forgó mozgását, védik az ízületi felületet és segítik a szinóviális folyadék keringését.
Mint másodlagos stabilizátorok, az ép meniszkuszok hozzájárulnak a térd stabilizálásához, melyet azonban elsősorban a szalagok, inak és a térd körüli izmok biztosítanak.
Elülső keresztszalag (ACL)
Az elülső keresztszalag (ACL) a térd egyik fő stabilizáló szalagja. Az ACL a térd ízület központjában található és a combcsontot köti össze a sípcsonttal. Az ACL megakadályozza, hogy a combcsont hátrafelé csússzon a sípcsonton (vagy a sípcsont előrefele csússzon a combcsonthoz képest). Együtt a hátsó keresztszalagal (PCL), az ACL a térd stabilizátora a forgó mozgások tekintetében is. Ha az egyik ilyen szalag jelentősen károsodik, a térd instabil lesz.
Hátsó keresztszalag (PCL)
Sokkal kevesebb kutatás történt a hátsó keresztszalag (PCL) tekintetében, mert sokkal ritkábban sérül, mint az ACL.
A PCL megakadályozza, hogy a combcsont előrefele elcsússzon a sípcsonton (vagy a sípcsont hátrafele a combcsonton). A PCL a térd alapvető stabilizátora, és majdnem kétszer olyan erős, mint az ACL. A PCL biztosítja a térd központi forgás tengelyét.
Oldal szalagok
Oldal szalagok megakadályozzák a térd oldal irányú és hátrafelé történő túlfeszítését, túlnyúlását
- Felületes belső oldalszalag (MCL-mediális oldalszalag) köti össze a combcsont és a sípcsont belső tapadási pontjait és ellentart külső irányú oldalsó (valgus) erőknek
- Mély belső oldalszalag (MCL-mediális oldalszalag) köti össze a combcsont belső részét és a mediális meniszkuszt
- Külső oldalszalag (LCL-külső oldalszalag) teljesen elkülönül az ízületi toktól és a combcsont külső részét köti össze a szárkapocscsonttal. Stabilizálja az ízületet és ellentart a belső oldalról eredő (varus) erőhatásoknak.
